Ma reggel úgy ébredtem (ébresztőóra nélkül) hajnalok hajnalán, hogy Furmintka feje a párnámon, az orra az orromtól 10 cm-re. Igazából nem ijedtem meg, aranyos látvány volt, persze nem szabadott volna neki úgy feküdnie. A macskám csinálta ezt anno, ha velem aludt, hogy úgy ébresztett hajnalban, hogy rátette a mancsát vagy az orrát az orromra. Ezek ijesztőek voltak, de Furmint brutál nagy orra a cuki kis pöttyeivel kifejezetten aranyos volt! Az ártatlan tekintetről nem kell beszélnem sokat, ezt mindenki ismeri. Majd egy kellemes, bár viszonylag rövid séta, poroszkálás volt a többiekkel a parkban. Jól indult a nap.

Habár megígértem, hogy írok, amint visszatértünk az orvosi látogatásról, mégsem tettem. Ugyanis nem mentünk vissza egy következő látogatásra. Az a kis karcolásféle a pofáján nagyon szépen begyógyult, így nincs ok az aggodalomra! Az az igazság, hogy most már nem vagyok benne biztos, hogy ezt egy másik kutyus csinálta, mert amikor vakarózik, pont arra a területre ér a körmével.

Amiben viszont kifejezetten biztos vagyok, hogy a mai epizódot egy másik kutya okozta.

Hazaértem este 6 után, nyugalom a lakásban, egy-két dolog a helyéről elmozdítva, de semmi komolyabb rombolás. A végtermékek véletlenszerű elhelyezése a lakásban megengedett. Gazdifater hajnalban utazott, de Furmint nagyúr boldogította a korai órákban őt is és engem is. Hajnali 4-kor egy kis kaki és pisi gond nélkül belefér…A reggeli séta sajnos rövidre sikerült, mert a minimális éjszakai alvást szerettem volna még 20 perccel megnyújtani, így tovább aludtam a szokásosnál. Parkban nem volt játék és még csak hosszú sétának sem nevezném a mai reggelt.

A képeket egymás mellé téve vettem észre, hogy milyen nagyot nőtt a huncutság! Jó látni, de szerintem a "nagyszülőknek" a legjobb érzés figyelemmel kísérni a növekedési folyamatot :)

Hozzánk közel van egy kis bolt, ahol kutyakozmetika működik és kutyakellék – ill. eledel is kapható, szerettem volna nézni valami jó hámot Furmintnak. Bementünk, próbáltunk, nem volt jó egyik sem. Cserébe bejött 2 tacskó, már bent volt 2 spániel, egy shi-tzu nyűgött a mosásra várva, és egy kölyök fox terrier szimatolt az asztal alatt. A legutóbbihoz odament Furmintka egy pillanatra, valami morgásfélét hallottam. Sajnos a hámok sem méretben sem minőségben nem voltak megfelelőek az elvárásoknak, így el is hagytuk a terepet! Már a bolttól kb. 20 méterre vettem észre, hogy a pofáján jobb oldalt karmolásnyomok vannak. De kis véres karmolásnyomok. Nem volt folyó vér, csak mintha valaki megkarmolta volna épp egy picit. 3 csík. Jó, akkor benézünk a doki bácsihoz, még úgyis rendel este 7ig. Ez szerintem egyébként jó döntés volt, ahhoz képest, hogy alattvaló vagyok! A „Nagymester” ezt egyszerűen és finoman félvállról vette volna. De a jó rabszolga holtig tanul… Kérdeztem, hogy vajon mivel tudnám lefertőtleníteni, mert múltkor a harapásnyomot jóddal kezeltem és azt mondta, hogy az nem feltétlen volt jó dolog. Acqua ossigenata azaz hidrogén peroxid-ot javasolt, ezt lehet kapni itt a supermercato-ban. Mivel a seb lezárult, kérdezte, hogy láttam-e vérfoltot, folyt-e esetleg a vér. Mondtam, hogy reggel semmi nem történt, nem láttam semmit a pofáján. Azt mondta, hogy ha holnapra esetleg feldagadna, akkor érdemes kezelni antibiotikummal. A lábára csak rápillantott, mivel Furmint rohangált a rendelőben. Azt mondta: ” Látom jól van a lába, minden rendben.” Én pedig elmeséltem, hogy vettünk boxot, amiben a leghosszabb idő, amit eddig eltöltött konstans, az 6 óra volt. És hogy napközben egyedül van most már, és nem látjuk, hogy gond lenne. Meg vettem neki calcium tablettát, és adok neki napi 1 db-t. De kértem, hogy egy kicsit nyomkodja meg, hogy érez-e fájdalmat Őfelsége a nyomás hatására. Majd ránézett az órára, már negyed 8 volt, mondta, hogy menni szeretne haza, de holnap szívesen fogad. Én meg sűrű elnézést kértem, hogy igazából nem is akartam bemenni hozzá, csak hát aggódtam Furmint miatt. Erre csak annyit mondott, bármikor jöhetünk, bármi baj van! Mégis csak jót tett az a palackozott Furmint! Viszont, ha már holnap elmegyünk hozzá, azért megkérem, hogy Furmint kimondatlan titkos vágyát teljesítse! Azaz manikűrözés legyen meg egy kis fogsor ellenőrzés. A többit pedig majd otthon intézzük, magyar doki bácsikkal. Egy kis féregűzés, egy kis baci űzés, 6 hónapos kötelező oltássorozat magyar módra. A röntgen pedig még szintén kérdéses. Alapvetően nem látni komoly problémákat a lábával. Hasznosnak érzem, hogy napi 2x újra lejárunk sétálni és ennek köszönhetően Furmint ismét és egyre jobban belopta magát a köztudatba!!! Tiszta elbullosodás van itt kéremszépen! Holnap egyből írok, jó rabszolgához méltón az eredményekről!

Most egy gyors jelentés következik Furmint életével kapcsolatban, amiről majd persze fogok később írni is, de annyira friss még a dolog, hogy legalább ennyit meg kell osztanom. Tegnap volt az első napja annak, hogy 8 órán keresztül egyedül hagytuk a lakásban, persze minden veszélyforrást kizártunk a számára megadott térből! Nagyon ügyesen viselkedett, nem igazán szedett szét semmit (leszámítva, hogy szétszedte az egyik pisilős pelusát apró kis darabokra), nem volt kaki, csak egy kis pisi és az is a pelusra. Tehát egyedül ügyesen, halkan szépen tartotta a lakást, vagyis nekem ez az elméletem! Aztán ki tudja, mennyi ugatást rendezett napközben. A portástól nem kaptam csúnya nézéseket és figyelmeztető szavakat a kutyával kapcsolatban. Reggel egyébként is leviszem, de most figyelek a pontos időpontokra! Reggel 7-8ig parkban vagyunk, hogy elvégezze a dolgát és mikor hazaérek 5 után, ismét megyünk a parkba! Megérzésem szerint a napot alvással töltheti el. Ma még a játékai sem voltak annyira szanaszét, ahogy eddig. A sétákat elkezdte tiszteletben tartani és nagyon élvezni, és úgy látom a viselkedéséből, hogy felém is nagyobb tisztelettel van. Remélem, ez az egész dolog, hogy egyedül kell őt hagyjuk, kicsit megváltoztatja őt pozitív irányba. És mellesleg a lábának is jót tesz, ha nem mozog annyit. A dobozát kibéleltem egy nagy párnával, így olyan kis kényelmes lett, hogy még magam is szívesen belefeküdnék. Szerintem tetszik neki! Reggel nem igazán eszik, viszont most délután, a játék és séta kombinációból hazaérve dupla adagot falt fel, mintha vizet ivott volna, olyan ütemben nyelte. Reggel pedig egy kis műanyag zacskót nyelt le, amivel itt a szupermarketben megfogjuk a zöldségeket, gyümölcsöket. Én ebből viszonylag nagy mennyiséget szoktam a zsebembe, táskámba raktározni sunyiban, ugyanis itt a kakis zacskók horribilis összegbe kerülnek. Funkcionálisan viszont teljesen megfelelő! Bár nem a lenyelésre tervezték. Próbáltam a reggeli hánytatási műveletet, de sikertelen. Ez nem annyira komoly kesztyű, mint az első alkalommal egy kórházi, vastag műanyag kesztyű.

Tehát összességében a 2 nap tapasztalata alapján azt mondhatom, eddig rendben vagyunk. Igaz, várjuk még a péntek délutánt, és akkor már kicsit bővebb infók vannak! A szobatisztaság témakörben határozott javulást látok! És ami még a nagykönyvekben levőkkel ellentétben történik, az a hazaérkezéskor van. Azaz nincs nyakba ugrálás. Álmos tekintet fogad. És nyugalom. Eddig. Aztán persze este később tombolás van, de ez normális.

A parkban egy hatalmasat játszott egy amstaff kölyökkel, ment a nagy dominálási hadművelet. Egyébként mindenki eddig megjegyezte, hogy mennyit nőtt. Ugye nem látták mostanában a „pihentetés” miatt, és most mindenki rácsodálkozik!

Video a blogon. Édesek voltak. Kis harcművészek!

Később majd még jön a beszámoló!

„ Sosem könnyű az életünk nekünk, uralkodóknak. Naphosszat azzal kell foglalkoznom, hogyan kössem le a figyelmét a Szőkének. Gazdifaterrel könnyű, ő hamar megadja magát. Ott van például a lába. Baromi jó dolog beleharapni, na meg a papucsa. Majdnem szétszedtem a múltkor. Késő este volt és Gazdifatert annyira kifárasztottam, hogy elfelejtette elrejteni előlem a papucsot. Ott hagyta az ágy mellett, én pedig egyértelműen rávetettem magam, persze csak halkan. A rabszolganőm is feküdt már az ágyban, ő csak az anyag tépésére eszmélt fel, és jól leszúrt, hogy miért kell ezt csinálnom. Oké, hogy van csomó rágnivalóm, de mégis izgalmasabb egy emberszagú papucsot kóstolgatni, mint azokat a műanyag vackokat. Aztán meg azt sem tudták elviselni, mikor egy méretes adagot termeltem a kedvenc takarómra. A szent, kék, picikutyababa- korombéli időkből. Most már nem vagyok olyan cukimuki, igyekszem igazi ördögfiókává..sőt mi több, ördögférfivé válni! Már csak pár hónap és átlépek az igazi kamaszkorba. Ott jönnek csak az igazi mókák. Harcolni a többiekkel, megbirkózni a jó csajokért a parkban, itt amúgy is különlegesnek számítok a hódolóim, a tisztelőim, vagy tőlem félők körében. Gondoljatok csak bele, mi lesz majd, ha meglátnak a jó kis nőstények pár hónap múlva? Sokkal nagyobb leszek, izmosabb, szexibb. Fehérebb, vastagabb és erősebb fogak, ápolt szőr (mert a rabszolganőt erre is megtanítottam, hogy fürdessen meg!). A körmeimet egyelőre egy olasz doki bá vágja, nem mondom, hogy a legjobb manikűrös,le kéne cserélnem. (pl. masszázs és olajos pakolás nincs a művelet végén, szóval azért nem érdemelne meg egy csepp borravalót sem.) Igazi magyar hódító leszek! Lepipálom az olasz gigolo-kat! Evidens lesz! Képzeljétek, már most is annyira elegánsan, úriasan tűröm, ha odajön hozzám egy-két déli, utcai mixer. Azoknak van ám stílusuk.Pff. Azonnal ugranának rám és összekoszolnának. Tökre izgatottak lesznek, én meg csak rájuk bámulok, oldalra tekintek, hagyom a hátsóm megszaglászását, már-már oda is nyomom nekik, had élvezkedjenek. Tudom, hogy nem egy Gucci, Armani vagy Dior parfüm van rajtam, de olyan eredeti és különleges a szagom, hogy arra már nincsenek szavak! Egy saját brand-et kellene felépítenem. Furmint-birodalom. Micsoda móka lenne! Jól rá is parancsolok Gazdifaterre és a rabszolganőmre, hogy valamit kezdjenek ezzel az ötlettel. Bár a szerzői jogok amúgy is csak engem illetnének, bármiről is legyen szó! ”

Ezen a héten több olyan dolog is történt kedves uralkodónknak köszönhetően, ami egy kisebb lázadásra buzdított minket. S habár sikerült a zendülésünket megtörnie hosszú idő eltelte után, igen kitartó ugatásával, mégis azt gondolom, gyakorlatozásnak kitűnőek voltak a műveleteink.

Hogy mire is gondolok most pontosan? Nemes egyszerűséggel a kutyanevelésre. Őfelsége nem igazán fogja fel, hogy ő nem egy kétlábú. Hiába ugrál két lábon és szívesen támaszkodik az ágy szélén vagy a széken - mintha már csak két lába lenne neki is- azt akarja, hogy tekintsük őt egyenrangú félnek. A mancsai csak úgy osztják a kis karmolásokat meg segítenek a szőnyeg sarkának apró, ütemes, módszeres kaparásánál. (Megjegyzem, ez utóbbit nagyon rossz volt látni.) A fogai hullnak, mint a legyek (vicces, hogy egyet le is csapott a héten, szintén a mancsának köszönhetően, a konyhaajtóra felugorva. Mert olyan érdekes volt, ahogy zümmögött, de legalább segített nekem, én se csinálhattam volna jobban. Ő vetett véget a légyjátéknak..). A fogzással addig nem lenne baj, míg nem vérezné össze harapdálás közben a fehér takarót, az ágyneműt, a szőnyeget. Az egyik hátsó bébi rágófoga el akart távozni a szájából, de Furmint csak úgy küzdött ellene. Mi meg el nem tudtuk képzelni, mi a vérzés oka. Végül Gazdifater kegyes volt, és kiszedte a kiálló fogat. Nem kell nagyműtétre gondolni, a Szarzsák fogínye már alig tartotta azt a menekülni vágyó darabot. Majd megkönnyebbülve végigugrálta a szőnyeget, jó kedvűen levezette a feszültséget az egyik – saját- törölközőjén, azaz szájába vette és határozott mozdulatokkal jobbra majd balra rázta kis morgásokkal kísérve.

Nincs is ennél szebb látvány. Vagy mégis. Például mikor a szőnyegre kakál. Vagy pisil. De ezt inkább hagyjuk. Egyéni szociális rabszolgaprobléma. Úgy is mondhatnám, tipikus. Aki korán kel, az ebben az esetben nem aranyat lel, hanem nem kell pisit-kakit takarítania. Mert időben leviszi a kutyát. Na, ez nem történt meg mindennap. De hogy visszatérjek történetünk címéhez, most jön az igazán lényeges rész. Malacfejűkém azt gondolta, hogy majd akkor este bebújhat mellénk az ágyba, a lábunknál horpaszthat, és csinálhatja férfi létére a büdöset is a szobába…(komolyan mondom, amit ez az állat magából kibocsát…lehet, a virsli az oka…de ezt a jutalomfalatot szereti,mit is tehetnék. Kinyitom az ablakot és –majdnem- csendben tűröm a szagot Gazdifaterrel együtt) Szóval, a technikám lényege végtelen egyszerű. A kezemet a tiltott terület elé teszem, és erősen, határozottan nemet mondok, kb. 50x, mire felfogja nagy ugatások közt, hogy az nem az ő terepe. És ez megismétlődik úgy napi 3x legalább. Az esti szeánsz az alap, körbeugrálja két lábon az ágy mindkét oldalát, egyszer Gazdifaternél, egyszer meg nálam próbálkozik. Kevés sikerrel. Ez az egész elkezdődik olyan 10 óra körül. Majd megunja kb. 10 perc után, lefekszik a szőnyegre. Hiába van saját doboza, amibe egyik rabszolga sem mehet be (nemcsak azért, mert nem engedélyezett, hisz ez minden kétséget kizáróan így van. Egyszerűen fizikai képtelenség lenne, hogy a teljes testemet begyűrjem abba a dobozba. Persze megpróbálhatnám, de azért ennyire még nem vitte el a sok kakitakarítás a józan eszemet. Kivéve a doboz takarítása esetén mászok be épp egy picit, miközben Furmint a hátamra ugrálva a hajamat rágja vagy próbálja a lábamat kóstolgatni. Értsd inkább így: harapdálni.) Éjfél körül, ill. hajnali 2 körül ismét van egy próbálkozása, de a kísérleteinek végső fázisa hajnali 4-5 közé tehető. Ekkor teljesül be az a vágya, hogy közénk telepedjen a kis sonkáival, malactestével és a lábunkon horkolva aludhasson addig, amíg akar. Ugyanis ez az az időszakasz, amikor robotként cselekszünk és zombiként viselkedünk. Kinyitod félig a szemed a hajnali napsütésre. De szép is volna. Nem igazán. Hanem arra, hogy a kutyád az arcodba ugat és a kis körmei kaparják az ágyneműt. Feleszmélsz, de még kómás vagy, leginkább zombi, mert néha el kell tántorognod a szoba másik végébe. Felemeled a kutyát és csendben felrakod mind a 9,5 kilóját az ágyra és ez a robot üzemmód. Ezt az egészet próbálod úgy megcsinálni, hogy Gazdifater ne ébredjen fel nagyon, és az aktív kutya, aki túl van a pisilésen (ergo megkönnyebbült és ettől boldog) ne ugorjon rá Gazdifaterre és kezdje el rágni a lábát vagy harapni a takaróját. Muszáj vagy lenyugtatni őt. Muszáj. Mert a rabszolgáknak is jár egy kis pihenés, legalább ilyenkor behódolsz úgy rendesen. Történt már olyan is, mikor este teljesen bezártuk a ketrecbe, hogy ott aludja végig az éjszakát. Ez minden más esetben működne, de Furmint elég aktív alvó. Ez azt jelenti, hogy forgolódik, és bármi van a dobozában, a kis lábaival azt is megzörgeti, a testével pedig arrébb mozgatja az egész dobozt min. fél méterrel. Mindezt álmában. És még a doboz fémrácsos ajtajáról nem is beszéltem. Így megegyeztünk, hogy nyitott ketrecajtós alvás lesz, az én oldalamon a földön egy takaró, ha oda szeretne lefeküdni. Ebből pedig az lett, hogy hajnali ébredéskor a ketrecajtó kivágódott, a fiatalúr nyújtózott egyet, vakarózott, megrázta minden porcikáját, és kisétált pisilni. Visszajött és úgymond felkönyörögte magát mellénk. Szeretném azt hinni, hogy kezdünk belejönni ebbe a kutyanevelésbe, azonban vannak dolgok, amik miatt néha abszolút azt hiszem, alkalmatlan vagyok rá. Az erősít meg engem, mikor a parkban mondják, hogy milyen aranyos, kedves, barátságos és nyugodt kutyus, aki nem ugrik neki a másiknak, nem nyálazza össze az embereket, és még egy morgás sem hagyta el a kis pofáját. Meg amikor azt tapasztalom, hogy hallgat rám és megérti, ha valamit nagyon nem szabad. Gondolom, hogy egyik gazdinak sem könnyű, nem is értem, mit panaszkodom. Nekem legalább van kit szolgálnom a szó megfelelő értelmében persze. Megvan a mindennapi feladatom, a testmozgást is beleértve.

Azért ma is készült egy szép alkotás. Feltehetően azért, hogy feldobja az amúgy igencsak egyszínű, már-már egyhangúnak mondható, de mégis hasat kellemesen simogató szőnyeget. A fehérrel egy vidámabb, mintásabb darabot kaptunk, ami a – mostanra egyre sivárabb- szobánkat feldobja. A szobai mérleget likvidáltuk, a bútorokat védelmi célzattal az addig megszokottól eltérő helyekre toltuk, bár az egyik éjjeli szekrényen levő lámpa még épségben van, jó volna, ha így is maradna.

Végül pedig egy kicsit átírtam az alábbi, igen népszerű mesefilm dalszövegét( A nagy Ho-Ho-Ho Horgász), Furmint végtermékére erősen célozva.

„Ha itt a nyár, ugye rabszolgám
A lapát is csak nekem szalutál”
Ő vígan ugrál, akár a tornász
Így megy a nagy Szarzsák.

Bátran ugat: puhányok he-he-he
Meg az, hogy ha-ha-ha-ha

„Van itt pisi, s egy-két kaki
Az eszed meg szét fog esni”
S cselhez sem kell folyamodni,
Ravasz ez a Furmint.

Városbéli puhányok, nyavalyások
Ha gyötör a kaki-frász
Az ablakot nyissátok gyorsan, ne szagoljátok
Amit most néktek hagytam, hallgassátok
Amit most néktek ugatok én, a nagy Furmint.

Gondoltam egyet, hogy most Gazdifaterrel együtt szeretnék ebédelni a városban, annak ellenére, hogy borús időjárás volt, mégis útnak indultam, majd egy hatalmas égszakadás következett és a Piazza Duomo egy csatornává változott pillanatok alatt és a tervünk, hogy majd szendvicsezünk egyet a Parco Sempione-ben, egy pillanat alatt esővé vált.. Így maradt az a verzió, hogy szendvicseztünk a Galeria di Vittorio Emanuele II. alatt a rengeteg turistával együtt és vártuk, hogy elálljon az eső. Ez volt a napunk legnyugalmasabb része. Az igazi indok, hogy miért is szerettem volna itthonról kimozdulni, végül is az volt, hogy már úgyis régen voltam a Duomo-nál, de ez a mellékes szál, Őfelsége, a „ szarógép” avagy „kakásmester” ma háromszoros hurrában alkotott! Kezdte a reggeli kaka-adaggal, amit a nappali szőnyegére sikerült produkálni, de előtte, hogy biztos legyen a dolgában (azaz Gazdit jól felidegesíteni már reggel), megtisztelt a vizeletével a frissen mosott takaróját. Ezt a szent, sok ezer kilométert megutaztatott és rengeteg pisis-kakis élménnyel gazdagított kék anyai örökséget már kedves portásunk is segített visszaszerezni. Ugyanis jó rabszolga lévén én mindennap kirázom a takarókat, nemcsak a sajátunkat, természetesen Furmintét is. Egyszer kicsúszott a kezemből és a garázsok tetején landolt. De megmenekült!!! Ezúton is köszönet Giuseppe-nek!

A nyugalmas, de kissé esős ebéd után jókedvűen érek haza, egészen a kilincs elfordításáig vidám voltam, majd egy aggódó érzés elfogott. Fél perc múlva kiderült, hogy jogosan. Először a szag, majd a látvány. Ez volt a második termés. De még ha csak a kaka lett volna…A képek mindent bizonyítanak ismét. 2 és fél órát voltam távol, ezalatt a pelust apró darabokra szaggatta, az éjjeli szekrényemen levő lámpát lerántotta és a szoba egyik végéből a másikba hurcolta (furamód a vezetéket most nem rágta szét, cserébe a lámpabúra letört a helyéről), a padlóra pisilt és a szőnyegre – amit 1 héttel ezelőtt mostam ki- kakált. Apró, fehér vattacafatok, lámpa és kaki a földön…igazából nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, de tudtam, hogy a sírással semmire nem megyek, ha lekiabálom a fejét, azzal szintén nem, mert nem a cselekedet közben kaptam rajta, hanem már a lakberendezés végén, úgymond nyugalmi állapotban. Valószínű, hogy nagyon sokat dolgozhatott az ügyön, mert a szemei a fáradtságtól teljesen vörösek voltak.

„ a Szőke ezután takaríthatott…úgy kell neki, minek hagyott egyedül ilyenkor? Tudja, hogy unatkozom, ha nincs reggeli séta..de az a hülye doki – na jó, kedves volt ám velem, mit is csinálhatott volna mást..- azt mondta, hogy nem lehet most sétálni, sőt mi több, még egy ketrecet is vetetett Gazdifaterékkel, hogy majd abba zárjanak be…hát próbálkoznak, néha ők győznek, de én azt annak tudom be, hogy akkor van lehetőségem meditálni és legalább békén hagynak. Jó, az elején kicsit leugatom őket, de ehhez jogom van! „