Ma reggel úgy ébredtem (ébresztőóra nélkül) hajnalok hajnalán, hogy Furmintka feje a párnámon, az orra az orromtól 10 cm-re. Igazából nem ijedtem meg, aranyos látvány volt, persze nem szabadott volna neki úgy feküdnie. A macskám csinálta ezt anno, ha velem aludt, hogy úgy ébresztett hajnalban, hogy rátette a mancsát vagy az orrát az orromra. Ezek ijesztőek voltak, de Furmint brutál nagy orra a cuki kis pöttyeivel kifejezetten aranyos volt! Az ártatlan tekintetről nem kell beszélnem sokat, ezt mindenki ismeri. Majd egy kellemes, bár viszonylag rövid séta, poroszkálás volt a többiekkel a parkban. Jól indult a nap.

Habár megígértem, hogy írok, amint visszatértünk az orvosi látogatásról, mégsem tettem. Ugyanis nem mentünk vissza egy következő látogatásra. Az a kis karcolásféle a pofáján nagyon szépen begyógyult, így nincs ok az aggodalomra! Az az igazság, hogy most már nem vagyok benne biztos, hogy ezt egy másik kutyus csinálta, mert amikor vakarózik, pont arra a területre ér a körmével.

Amiben viszont kifejezetten biztos vagyok, hogy a mai epizódot egy másik kutya okozta.

Mivel az én egyetlen uralkodóm még kölyökként létezik, mindenkivel játszani akar…Amivel alapvetően semmi gond nem volna, ha a drágaság felfogná, hogy mit jeleznek a többi kutyák felé. De ugye ezt is tanulja! A 3 másik kutyából kettőt már ismert és jókat játszottak együtt, de a harmadik, egy idős németjuhász még felfedezetlen terep volt számára. Próbálkozott a barátkozással, de arra is negatívan reagált az a kutya. Néha nehéz észrevenni, hogy most akkor szimpi vagy sem…mondom én ezt alattvalóként. Én csak egy átlagos kétlábú vagyok és a négylábúak közt még kissé elveszettnek érzem magam ilyen esetekben. Hirtelen ráugrott a németjuhász a nyakára..DE, mielőtt még rosszabbra fordulnának az olvasás során a gondolatok, megnyugodhatunk, nem történt semmi komoly. Ez egy erősebb figyelmeztetés volt arra, hogy hozzá ne érjen Furmint. Sőt. Meg se merje közelíteni. A bal szeme fölött emiatt most van egy kis pukli és egy-két karcolás. De korántsem olyan mély seb, mint anno a Lea által okozott seb a bal fülén. Nagyobb volt az ijedtség, mint a történet. De inkább ez legyen, minthogy tényleg komoly sérülés…Nem örülök ennek. De a harapásokból is tanul! Furmint mindenkihez olyan barátságosan közeledik, egyaránt rabszolgákhoz és a fajtársaihoz is. Az utóbbival való kommunikációt még tanulnia kell, a rabszolgákat pedig egy másik lapra tesszük. Én hiába jelezném neki, hogy nincs probléma a szembe jövő alattvalóval, ő nem az emberi nyelv szerint kommunikál. Logikus, hogy nem fog teljesen egyértelműen reagálni az ismerkedés során. Ha valaki mosolyog rá, akkor kivillantja a fogsorát. Ez kutyáknál jelentheti akár azt, hogy menj innen vagy támadok. Szemkontaktus. Érintés. Hanglejtés. És még sorolhatnám. Ezek mennyire fontosak a kétlábúaknál is, ugye?

Minden sétáltatásnál tanulok valami újat. Most a megtörtént helyzetet dolgozom fel és teljesen reálisan gondolkodva akármennyire is szeretném a jövőben ezeket az eseteket elkerülni, nem fog sikerülni 100 %-osan. És hamarosan itt az ivarzási időszak. Amikor a „gyerekkorból” a „kamaszkorba” lép Furmint. Kisfiúból férfiasodik. Ez a nőstényeknél kicsit másként alakul, ők ugyebár elég látható nyomot hagynak ott, ahol járnak a lakásban. Furmint látható és szagolható nyomot is hagy…már most! Bár még nem azzal a jelleggel. Vagy ki tudja. Mert az biztos, hogy terület megjelölést jelent, hogy az összes holmiját eddig legalább egyszer lepisilte. A holmi itt a takarót, lepedőt jelenti ebben az esetben. A játékok ( már ami életben van még) megúszták. Nehéz neki játékot találni. Ha meglátok egy olyat, ami fonott, kicsit vastagabbnak tűnő kötélféle, azonnal arra gondolok, hogy ez a megfelelő. És megint elkövettem ezt a hibát, hogy ilyet vettem. 2 perc alatt szétrágta. Egyszer pedig már megtanulhattam volna igazán, hisz legutóbb ebből volt a nagy hányás. Szétrágta apró szálakra és lenyelte a darabjait a kötélnek. És akkor hajnali 5kor visszaérkezett a gyomortúrából a hányásban a kis kötélszökevény.

Most este (egy elég hülye időpontban, ez igaz..) gyakoroltuk, tanultuk a „hozd ide” vezényszavat. A virsli csodákra képes. Azonkívül, hogy a rabszolgák is imádják, főként üres hűtő esetén vagy netán buli után hazaérkezvén egy jó kis mikrós virlis..(most lehet borzadni…de azokban a pillanatokban ez maga az örömforrás, biztos van, aki tudja, miről beszélek, ezek a pillanatok járnak a rabszolgáknak is). Érdekes módon egy pár próbálkozás után olyan szépen hozta vissza a játékát, hogy öröm volt nézni! Még egy kis gyakorlás a terepen és sokkal jobban fogja élvezni a kint létet a parkban, ha esetleg kettesben vagyunk. Van egy másik fehér, nőstény bull, aki nem szeret senki mással játszani, csak a gazdájával. Mert nem tűri meg a többi kutyát. Úgy örültem volna, ha tud játszani Furmint egy másik bullival, de sajnos ez a dolog sem jött össze. Lea sem tűri meg a gyermekiségét, így hát marad a többi kutyus, akik nem fajtatársak.

Egyébként egyre több bull terrierrel találkozunk, csak úgy véletlenszerűen. Szokásos délutáni sétánkra igyekeztünk a parkba, mikor azt veszem észre, hogy a kutyafuttatóból 2 lány aktívan, padra felállva figyelnek minket. Persze később rájöttem, hogy a futtatóban levő fehér bulli lányka az oka annak, hogy ennyire felfigyeltek ránk s aztán megörültek a jöttünknek. Más esetben egyértelműen arra gondoltam volna, hogy jaj, megint valami ellenszenves ismeretlen, aki kéretlen megjegyzéseket akar tenni az én uralkodómra. Persze nem foglalkoznánk vele, de egy rabszolgát szokott zavarni, ha szóval bántalmazzák az uralkodót, még netán harcba is indulna érte!

Az elmúlt két hétben egyedül volt itthon napközben, így tényleg uralhatta a terepet teljesen önállóan! Voltak napok, mikor arra érkeztem haza, hogy a pelus miszlikre szaggatva, a tálja egy teljesen másik területen hevert, a játékai szanaszét. Érdekes látvány volt, de ezen kívül pusztítást nem tapasztaltam. Az elindulásom nem dúlta fel, mindig lekötöttem kajával a figyelmét. A megérkezésemnek viszont nagyon örült! Azonnal felugrált, ennek nem örültem. Így már voltak napok, mikor nem foglalkoztam az ugrálással, letettem a cuccomat és csak utána simogattam meg. Majd átöltözés és irány a park. Eddig nem ez volt a rendszer, de most nem érzem negatívnak a dolgot. A szobatisztaság elérésénél ez hatásos szerintem.

Nemsokára nyaralunk egyet, Furmint így most sokat fog autókázni, legutóbb utazó box nélkül utaztunk, most nem tudom, mi lesz rá a reakciója, hisz legalább 8 órát lesz benne, kisebb szünetekkel. Erről úgyis írni fogok még.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.