Régen írtam már erről a kis – bocsánat- nagy szarosról, hogy itt az ideje egy hosszabb időt felölelő beszámolónak!

Jelenlegi adatok:

kor: 14 hónap

súly: 14,5 kg

neme: hím (de még mennyire)

aktuális becenév: „pisikirály” a büdös

egyéb jellemzők:

2 fül, 4 láb, malacfej, patkányorr, makacs agy…széles vigyor kísérte kövek a szájban ( lassan már sziklakertet csinálhatok, annyit hordott fel a parkból), apró darabokra rágott és kihányt fadarabok, műanyag játék-miszlik darabjai emésztetlenül ( input-output irányból távozva).

Olyan fejlemények vannak, mint például nem alszik már velünk több, mint 1 hónapja, két helye van, az egyik az előszobában, ahol általában napközben fekszik, mikor nem vagyunk itthon és a másik a hálószobában, ahol éjszaka szépen bevonul és ott horpaszt jó esetben reggelig. Megtanult viszonylag normálisan (kevés pancsolással) inni a táljából, főtt húst nagyon szereti ill. az idénygyümölcsöket is. Pofátlansága határtalan lenne, ha hagynánk. Főnök lettem, ha nem is 100 %-osan, de már van egy kis tekintélyem, érezhetően és láthatóan. A parkban sokat gyakorolunk jutalomfalattal, emiatt már ragaszkodóbb, és mostanság már szépen sétál mellettem, kivéve, amikor egy motor, vagy egy hangos teherautó elrobog mellettünk, akkor teljes megbolondulás van. DE már tudom ezt a helyzetet is kezelni!

A többi kutyával való kapcsolata hektikus. Némelyikkel kijön, másokat viszont azonnal le akar dominálni, és akkor viszont valakinek mennie kell a kutyafuttatóból. De különben elfoglalja magát, nagyon szereti az apportfát, hozza nekem, és szinte függő lett attól, hogy emeljem fel őt a fával együtt, mikor a szájában fogja azt. Ezt a jelenetet egyébként szórakoztatónak találják az épp arra jövők, volt, aki percekig nézte, hogy mit is játszom én a kutyámmal. KIEGÉSZÍTÉS: Mikor ezt a részt írtam, még létezett az apportfa. Azóta elhalálozott. Hosszú, fáradtságos munkájának köszönhetően sikeresen szétrágott egy sokéves apportfát, ami kettétört, majd a kukában landolt. Ezúton is köszönjük a részvételét életünkben, sokszor nagyon hálásak voltunk a létezéséért.

Mindenhol ott van, ahol én. Néha fel is bukok benne és aztán jöhet a duma, hogy látod, ha arrébb mentél volna, akkor se én, se te nem fájlalnánk valaminket. Most már boldogan jön le velem sétálni, sőt már ott tartunk, hogy leül a bejárati ajtóhoz, ha pisi-kaki idő van, és vár rám. Ha épp nem sietek eléggé, jön a hisztis, nyöszörgős hang, amit aztán a lakás különböző pontjainak szagolgatása követ és végül…odajelöl…Erre mindig megszidom, mert ez a dolog tilos. Ahogyan az is, hogy rám morogjon, mikor valamit akar. Sétáltatáshoz veszem a cipőm, hajam a földig lóg, Furmint hol a cipőt, hol a papucsomat, hol a hajamat rágja, én meg mérgelődök, hogy így egyszerűen nem tudok elkészülni, és akkor be fog pisilni. Liftbe rohanás, liftből utcára rohanás, majd trükközni, hogy ne az első autót pisilje oldalba a kutya. És persze ezt mind „jó kedvűen” a portás és a szomszédok köszöntését követően, reggel hulla fáradtan, egy olyan éjszaka után, mikor Furmint 1-2 óra körül felkel, és járkál a lakásban, hogy épp hova jelöljön egyet. Én megyek utána, rászólok, hogy most már aztán menj a helyedre, mert nemrég voltunk lent az utolsó sétán és nem igaz, hogy megint pisilned kell. Tökre dühítő tud lenni. A következő ébredése hajnali 3-4 között, a koreográfia szintén az előző, én a sötét lakásban félig suttogva,félig hangosan beszélek követve őt, majd nyakon csípem és betoloncolom a helyére. Reggel 7-8 közt végső ébredés, és az előbbiekben leírtak ismétlődnek minden első pisiltetésnél. Az éjszakák nem mindig ilyenek természetesen.

A fürdetésre egy érdekes technikát alakítottam ki, mivel őfelsége nem szereti a vizet, ha nem inni kell épp. Még a parkban sem képes a kút mellett normálisan elmenni, meg kell ijedni borzasztóan egy pár csepp víztől. Visszatérve a fürdetésre, sikerült beidomítanom a zuhanyba, a játékát beraktam mellé, jutalomfalattal csalogattam be, majd egyszer csak rázártam az ajtót, kezemmel felülről eresztettem rá a vizet. Persze samponozásról már csak álmodok, talán a jövőben újra használhatjuk majd. Ő pedig teljesen ki van borulva, harapja a vizet, ugat, hörög, nem érti, honnan jön az az átkozott valami. Aztán persze kiengedem, rádobom a törölközőt, de aztán meg arra is haragszik. És azt is harapja. Utána kell neki negyedóra, mire lenyugszik. Így a fürdetést csak a legvégső esetben tesszük meg.

Van egy érdekes gondolatsor a fejemben, mindennapos kérdés nálunk, mégpedig a következő: kakafelszedés. A kutyafuttatóban és azon kívül is kötelező lenne felszedni a kakát. Erről már azt hiszem, leírtam a véleményemet egyszer. Ehhez pedig egy strapa(kaka)bíró zacskó kell, ami lehetőleg a szagot és a látványt elviselhetőbbé teszi. Erre az okosok kitaláltak színes és illatanyaggal ellátott termékeket, választék van bőven, árban, minőségben egyaránt. Mi szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a kutyafuttatóban a városi parkkarbantartók gondoskodnak a zacskókról, csak használják már azokat könyörgöm…Így én nem veszek zacskót. Általában felszerelkezem, és egyszerre 5-6 zacskót is bezsebelek, a szükségesebb alkalmakra gondolván. Néha úgy érzem, mintha ez egyfajta huncut elcsenés lenne és titokban kellene csinálnom, mert nemcsak az aktuális adagra hozok el egy darabot. Régebben a szupermarketben használható zacskókat hoztuk el nagyobb mennyiségben.

A másik – szintén ebben a témában- egyfajta hanyagság részemről, amit időnként megengedek, de másnap korrigálom azt. Ha mondjuk este fél 11-kor viszem le a kutyát hullafáradtan, félig csukott szemmel, esetleg esik az eső és Furmint elvégzi a dolgát, és én ott hagyom a földön, mert nem találtam meg. Erre volt már az a megoldás, hogy egyszerre ketten segítettek nekem keresni, a telefonjukkal megvilágítva a földet és közben kuncogtunk magunkon, hogy mégis mit csinálunk. Ezt én is alkalmaztam már többször, majd egy kellemes péntek este egy barátnőmmel beszélgetve kiszaladt a számon a futtatóban, hogy ez az igazi kincskeresés, a helyszín pedig a kincses szigetté avanzsált. Egyébként is jó kedvünk volt, de ez a mondat azt hiszem, bevésődött mindkettőnk fejébe. Ha mégsem találom meg este, marad a másnap reggeli felszedés, amikor egy zacskót használok a két adaghoz. Ez egy meglehetősen bizarr és gusztustalan téma, de ez is hozzátartozik a kutyázáshoz.

A múlt héten új szomszédunk lett, akinek van egy nagyon aranyos drótszőrű, kistestű kutyája. Eddig azt hittük, Furmint sokat ugat. De Jessica-hoz képest az ő ugatása inkább a hangnemében más, akaratosabb, erőteljesebb, mint a jelleme. És még egy újdonságot kell megemlítenem. Ma reggel belemászott a zuhanytálcába, és odapisilt. Ilyen még nem volt a történelmében, hát ezért meg kellett volna dicsérnem, de ez is lakásban pisilésnek számít, így nem tettem. Ha jó dolgot tesz, akkor kaphat Dentastix-et, amit nagyon szeret. Gazdifater szerint ezért dupla Dentastix járna, mert ezt gyorsan eltüntetjük, eltűnik hirtelen, nem úgy, mintha máshova jelölne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.