Mivel a Szőke és a GazdiFater kipurcantak a melegtől, muszáj vagyok rájuk parancsolni, hogy az a minimum, hogy a nagyszerű múltamba beépített cselekedeteimet megörökítsék írásban is, így most egy kis tollbamondást gyakoroltattam az etetőgépemmel. Azt vettem észre, hogy állandóan fotókat csinálnak, de újabban már egyre több a videókészítés is…Egyikre sem szoktam engedélyt adni, de cserébe akkor fel kell használják a népszerűsítésemre!

Van az úgy, mikor az uralkodó unatkozik és mikor az alattvalók elmennek ún. kajabeszerző túrára (legalább 1 óra szabadidőt kapok ilyenkor) igyekszem felfedezni a szobájuk szépségeit, és ha netán valamit a földön hagytak, azonnal változtatnom kell a tárgy alakján. Legutóbb például a csajnak egy kis ikeás párnáját szabtam át, azt mondta, hogy az volt a kedvence évek óta, meg hogy nem nagy érték, de azért ezt mégsem kellett volna…mondjuk, mikor a földön hagyta,nem tett mellé egy cetlit szerelmes üzenettel, hogy ez a párna így tökéletes, ahogy van, és nincs szükség átalakításra.

Aztán itt van ez az újdonság, a ketrec…ők szállítódoboznak vagy boxnak hívják, de nekem néha maga a pokol. Nem szeretem azt a fém izét rágni, hogyishivják..ajtót (azokat úgy egyébként sem szeretem, mert mindig útban van és beütöm a fejem) de ez nem enged ki abból a szürke dobozból…Ha meg véletlen nyitva hagyják ezt a dobozt, csak akkor megyek bele, ha valami kajamaradék után kutatok, vagy már belefáradtam a tök kényelmes, hassimogatós szőnyegen fetrengésbe és az ámulatba ejtő tekintetem nem hatotta meg őket éjszaka és nem aludhattam velük…Hogy az mekkora felháborító dolog. Sokáig küzdök, a hátsó lábaimon álldogálva (ami miatt ők úgy aggódnak) és mégsem heveredhetek a lábaikhoz. Igen, fura kimondani, hogy pont a lábakhoz, de olyan szuper kényelmes, és a legjobb, hogy akármikor felébredek egy mély alvás után, gond nélkül belekóstolhatok a lábujjakba..Nagyon feszül az ínyem mostanság és ráadásul a fogaim hullnak, mint egy vén kutyának, így nem válogathatok, hogy mit harapok meg. Ha egy lábujj vagy lábfej esik szájra, egyértelmű, hogy élek a lehetőséggel.

Ma egy rövid délutáni alvást követően mielőtt kibattyogtam volna megnézni, mit csinálhat az alattvalóm, a biztonság kedvéért egy kis rendet raktam a szobában. A lakhelyem (a dobozom…) túl sok kajadarabot rejtett magában, ezért fel kellett borítanom, hogy az elérhetetlen apróságokat is fel tudjam porszívózni. Aztán rám nyitott..pont a legnagyobb móka közepén..napközben sikerült kicsit sunyi módon ellopnom a konyhai törölközőt, de mint említettem, az ínyem eléggé feszül és az állandó bezártság érzés miatt kicsit több az energiám is, így azt a fekete kis törölközőt a fogaim edzése mellett az energia levezetésre is tudom használni. Erre a legjobb mód, hogy jól összeszorítom az állkapcsommal és elkezdem rázni jobbra-balra. Tudom, hogy maximum egy kis porréteg jöhet ki így az anyagból, de ez is csak azért fordulhat elő, mert a csaj nem takarít elég sokat utánam. 

Egyébként az dicsérni való, ha az ilyen kajabeszerző túrák után - kérdezés nélkül- hoznak nekem valami fincsi kis rágnivalót. Nagyon szeretem a sonkás ízesítésű fogerősítő rudakat. Múltkor tök fincsit hoztak, jól be is nyomtam mind a hetet, bár legszívesebben ezt egyszerre tettem volna meg, csak az etetőgépem adagol..Napi 1 a limit. Zavaróan felháborító.

És amit még nem említettem! Állandóan meg akarják nekem tanítani, hogy menjek  be a helyemre( nem kérnek kedvesen, hogy kedves parancsolónk, foglald el a helyed...pedig ez volna a normális szerintem) aztán, hogy üljek le, mikor ők akarják. Ez is milyen dolog már? Én beszólok nekik, hogy mit csináljanak? Na jó...igaz, azért van némi tiszteletem előttük :) Még szép, az ősöknek köszönhetem ! De amit ki akartam hozni ebből az egészből, hogy a csaj ilyenkor fincsi füstölt virsliket szokott adagolni a számba...baaaaassszus. szerintem Ti is szó nélkül, parancs nélkül járnátok ki-be a házatokba, ha ezt az illatot és ízt éreznétek. Néha a csaj ujjait is megkóstolom, mert olyan lelkes vagyok, de az tényleg csak a véletlen műve. És ha jól csináltam a dolgokat, akkor olyan boldog mindkettő, úgy örülnek, mint majom a farkának. Nem értem, de hagyjuk. A lényeg, hogy azt higgyék, csak miattuk csinálom. Pedig nem :) Nyilván a kaja motivál.

Most pedig megyek, mert a GazdiFater békésen alszik, ezt pedig nem állhatom tovább! Dolog van minden órában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.