Egyre nagyobb, egyre ügyesebb, egyre sármosabb kutyasrác lesz Furmintkából. Ez nemcsak a külső jegyekben mutatkozik meg, hanem a személyisége is változik, hogy az idő múlik.

Nagyon ügyesen sétál már, látszik rajta, hogy a kíváncsisága hajtja. A kérdés itt, hogy a csajok utáni vágy vagy szimplán a szagok tömkelege. Bár a legkézenfekvőbb válasz, hogy mindkettő. Aki már kisebb kora óta ismeri Furmintot, látja a méretbeli változást. Viselkedésbelit pedig csak én tapasztalok. Nézzük végig, milyen is? A kíváncsiságon kívül rendkívül makacs, addig ugat, amíg el nem éri a célját, főként ha az ágyban alvásról van szó. Én tűröm, ha ugat, még akár 1 percen keresztül is, de Gazdifater nem. Azt mondja, hogy inkább vegyem fel az ágyba, minthogy éjjel a szomszédokat felkeltse a hangoskodásával. Szívesen írnék egy külön bejegyzést is a „Kutyával az élet az olasz nyugdíjas szomszédok körében” címmel, de szorosan kapcsolódik a mostani eseményekhez ez a téma, így itt írom le. Az étvágya nagyon jó lett, a napi mennyiség mindig elfogy és mostanság adok neki a házikosztból is, így felszedett már pár dekát és már kezd úgy kinézni lassan, mint egy jól táplált kutya. Eddig is annyira sok figyelmet szenteltem az étkezésének, hogy már rég egy elhízott bullnak kéne lennie, de őfelsége a kakamennyiségben mutatja meg, hogy mennyit eszik. Mostanában a napi 2-3 kaka a szokásos, helyenként a műanyag labda darabjait is tartalmazza, a többit nem részletezném. A pisi téma ennél azonban sokkal izgalmasabb, a poszt címe is erre utal. A történet réges-régen kezdődött, hónapokkal ezelőtt, mikor Furmint még tanulta, hogy hova kell pisilni (és kakilni is..).

Ismerkedett az erkéllyel, és talán a friss levegő okozta, nem tudom, de pisilt egyet. Amit én nem tudtam megakadályozni, az az volt, hogy lefolyt az alattunk lakó szomszéd néni erkélyére. Nem kell hatalmas tócsát elképzelni, pár csepp látszódott az erkélykorláton. Ez többször is megesett, mígnem az egyik alkalommal a nénike unokaöccse bele nem nyúlt. Ezenkívül nyáron a légkondiból kicsepegő víz egy vödörbe esik, de tele lett, és kifolyt belőle és természetesen a néni erkélyére is jutott. Ezt nem tudtuk egészen addig, míg a néni nem csöngetett be ( de épp aludtunk hétvégén délután, így nem másztunk ki az ajtóig) és egy kis post-it-en találtam az üzenetet, hogy csöpög a víz. A panaszait továbbította a kedves portásunknak, aki persze átadta nekünk az üzenetet, és hozzátette, hogy egyébként ne aggodalmaskodjak a nénike miatt. Majd az ikszedik pisi után a nénike írt egy levelet a közös képviseletnek, hogy mi „folyik” itt. Persze ezt is a portástól tudom. Oké, akkor végső megoldás, hogy lemegyek és beszélek az alsó szomszéddal, mert nem akarunk ebből komoly problémát. Ezzel egyidőben beköszöntött a fűtés szezon és itt nem annyira jók a radiátorok, mert a 7. emeleten vagyunk, így ilyenkor ellenőrzésre szorulnak. A portásnak jut ez a kedves feladat, 1 éve is segített ebben, ahogy most is. Amíg végignéztük együtt a lakásban az összes radiátort, az ajtók nyitva voltak és Furmint kihasználta a lehetőséget egy gyors „erkélypisire”. Abban a pillanatban rohantam ki feltakarítani, de nem úsztam meg, 2 csepp lecseppent. Hívtam a portást, hogy nézze meg, miről is van szó, teljesen meglepődött, mert ő egy komoly áradatra számított, és mondta, hogy ugggyanmár, ne féljek. Majd elköszöntünk, a radiátorok rendben vannak és adtam neki egy adag frissensült gesztenyét ajándék gyanánt. 5 perc múlva csengetnek. A portásunk hozott egy olyan felmosót, aminek a nyele meghosszabbítható, és azt mondta, hogy próbáljam meg úgy feltakarítani, hogy lelógatom odáig. Én szimplán azt találtam ki, hogy szimulálva a növénylocsolást, végigöntözöm az egész korlátot :) A csattanó az egészben, hogy azt hittem, megnyugodhatok a felmosó miatt. De 10 cm híjján az ügy elveszett. Egyébként látni kellett volna, hogy fényes nappal, miután az alsó szomszéd erkélykorlátját levizeztem, próbálom még le is mosni egy felmosóval fentről, kívülről… Ekkor jött a felismerés, nincs mese, mennem kell a 6. emeleti lakáshoz csöngetni. Háromszor próbálkoztam a néninél, de nem volt otthon, így a postaládájában hagytam a telefonszámom, hogy hívjon fel, mikor hazaérkezik, hogy tisztázzuk az ügyet. Vettem egy csomag bonbont és egy cserepes virágot. De csak a virágot adtam át végül. A néni hívott is, csak félreértettem a dolgot, mert az ő hívása előtt egy másik ismeretlen szám hívott többször és csak 2 perc telt el a két hívás közt. De az ügy megoldódott, szombaton fogtam magam, és lementem, becsöngettem, és elmeséltem nekik, hogy mikor legutóbb történt, amikor ez történt, akkor mi nem voltunk itthon és egy kutyasitter vigyázott Furmintra és valószínűleg kiengedte az erkélyre. Meg úgy általánosságban elmondtam, hogy mit is csinálunk itt Olaszországban, hogy ne aggódjon, nem vagyunk valami fura, veszélyes alakok. ( Megjegyzés: Mialatt ezt írom, küzdök Furminttal, aki épp a büdös csontját rágja és közben felugrik az ágy szélére, hogy én is élvezzem azt a szagot és látványt, amit ő. És közben pedig igyekszem őt az olasz receptgyűjteményemmel csapkodni, hogy engem hagyjon ki a dologból). Konklúzió, hogy ne engedd ki a szobatisztaságot tanuló kutyád az erkélyre, mert a hárpia olasz szomszédok kiszekálják az életed. Különben meg azt is tudják ám, hogy mikor viszed ki sétálni és ha ez a szokatlan időponttól eltér és véletlen összefutsz valamelyikkel, akkor persze rögtön meg is jegyzi a dolgot.

Az elmúlt hetekben még tettem egy olyan megfigyelést, ami megerősíti egyre inkább azt, hogy a kutyasétáltatás a parkban akár egy komoly szociológiai tanulmány is lehetne. Először megnézik a kutyád, majd téged is csekkolnak, aztán azt is, hogy a te kutyád egy a média által nevesített „véreb”, s mikor ezen a tényen már túlvagytok, lement a szokásos kérdéssor, hogy ő akkor nagyra nő és harapós, és veszélyes, és hogy viselkedik a többi kutyával és nagyon szétrombolja a lakást és mennyit eszik, és ezek után világossá válik számukra, hogy már nem is olyan „véreb” a Furmint. S mikor a későbbiekben már távolról rád köszönnek és ismerik Furmint méreteit, természetét és mosolyognak, az jó érzés. De mikor meglátnak és azonnal hazaindulnak, holott a kutyáiknak semmi baja nincs a te kutyáddal, azt nem tudod mire vélni. Ilyenkor mondom azt, hogy ezek a hülye olaszok. Nincs más indok, csak ez lehet.

Ma találkoztunk egy eddig ismeretlen bull terrierrel, Emma a neve és 3 éves. Furmint az 5 perc ismerkedés alatt kiemelkedő figyelmet szentel a jó húsban levő csaj altájának, így egyre biztosabbá válik számomra, hogy kezdődik az a bizonyos időszak, mikor csak a csajok lesznek a középpontban.

Valamelyik este a parkban Furmint becsatlakozott a játékban négy másik kutyával, és lefutotta a boldogságköröket. Én csak így hívom, mikor nagy tempóban őrült vigyorral a pofáján rohangál. Viszont a többi kutyus szerencsére nem támadta le őt, csak épp megugatták egymást. Aranyosak voltak, de Furmint nem vett részt aktívan a játékban. Sokáig nem is szeret futkorászni. Inkább nyugis, mint idióta ugrálós :) Bár engem az sem zavarna, ha kicsit többet pörögne a sétálások során. Majd ez is kiderül idővel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.