Hihetetlenül röstellem, oly régen nem írtam már, hogy azt is lehetne gondolni, elvesztem a nagy jólétben. Ebben a mondatban vannak igaz szavak, hiszen 2 hétig tartó balatoni nyaralásra vittek, ahol újra megismerkedtem az udvari lét érzésével. Itt nem egy királyi udvarra kell gondolni (bár nekem az járna igazából), mégis a tapasztalatok és az érzések szuperek voltak! Egy borzasztóan hosszú és unalmas utat tettünk meg, mert Gazdifater hősiesen elautózott értünk, hogy ismét megtapasztaljam a szállítódoboz valódi mibenlétét! Mikor megérkeztünk a végállomásra, nekem már annyira kellett pisilni, hogy gyorsan fel is avattam a kertet. De azt hiszem, hogy a pisit egy gyors kaki is követte, ez persze alap egy 8 órás út után! Gyorsan felmértem a terepet, ahol igazából már 3 hónapja nem jártam, szerencsére nem változott semmit. Ismét találkoztam a szomszéd csajszival, ő most már 1 éves németjuhász, csodás fekete bunda, szép, barna szemek, nyurga és hosszú lábak, kecses járás…de ott még nem tartunk, kedves olvasó... Bár, szerintem ő már azonnal belém zúgott, mikor először meglátott! Igaz, nem korombeli, magasságban sem egyezünk, de azalatt a két hét alatt annyira egymásra hangolódtunk, sokat néztük egymást. De üsse kavics, itt is vannak szép csajok, majd csak találok a fogamra valót! ( A képhez annyi a megjegyzés, hogy itt épp napozok. Mindennap félóra napfürdő és árnyékfürdő volt a program, de néha az előbbit túlzásba vittem és estére bevörösödött a fülem és az orrom! De csak azért, mert ugye nincs kutyáknak naptej..Vagy igen???)

Szóval a kertet alaposan körbejártam, a tuják alatt járkálni egyszerűen leírhatatlan érzés. Napi szinten legalább 3x megtettem a hátsimogató köreimet, és a rabszolgákat kicsit az őrületbe is kergettem, ha elkezdtem alattuk kaparni. Egy minimális tesztelést is végeztem Gazdifater anyukája által vásárolt használati tárgyakon. Muszáj volt, hiszen minden olyan érdekesnek tűnt. A termékek elbukták, én meg jól kikaptam. Pedig izgalmas volt megkóstolni a lábtörlőt, a szőnyeget, a műanyag székek és asztal lábát, meg a fonott szék lábát is. A lavór, ami egyébként már eleve kicsit repedt volt, jól megkapta a magáét. Telerakta a rabszolgám vízzel, hátha majd felfrissülök a kertben, a nagy melegben. Mit mondjak, a lavór halálra lett ítélve. Kicsit szétszedtem, a benne levő vízzel meglocsoltam a kertet, és nem utolsó sorban magamat is felfrissítettem. Ezután következett a műanyag tálam, amiben a rabszolgák adják nekem a reggelit és a vacsorát. Sajnos azt csak 80%-ban tudtam megrongálni, mármint szerintük. Én nem így gondolom, de a rabszolgákkal nem egyezik a véleményünk, ezt már megszoktam.

Gazdi megismertette velem a balatoni terepet. Szokás szerint nem a kedvemre való időpontban indultunk sétálni úgy általában, az elindulás köztudottan nehezen megy nekem, de a végén egész jól éreztem magam. Elsétáltunk egy hűvösebb, szelesebb napon reggel a Balaton partra és a hullámok nagyon tetszettek, de nem mertem belevetni magam. Gazdi azért mégiscsak beletette a lábamat, nem tetszett. Hideg volt a víz és hangosak voltak a hullámok. Ez volt az első próbálkozása a rabszolgámnak. Pár nappal később, egy melegebb napon ismét kísérletet tett az úsztatásomra, hogy csodás, vékony férfitestemet körülöleljék a balatoni habok. Sikertelen volt ez is. Méghozzá annyira, hogy ha igazán közel kellett menni a vízhez, én már azonnal hátráltam. Még nem teljesen jöttem rá, miért nem tetszett ez az egyáltalán nem átlátszó, számomra kevésbé bizalomgerjesztő tó, de az évek és a rutin majd helyrehozza a rossz élményeket!

Összeismerkedtem egy kedves rabszolgaházaspárral, nekik pitbull uralkodójuk van, de én a sétálásommal felkeltettem a figyelmüket, és azonnal jöttek és le is fotóztak! Jó lett volna azzal a pitbull csajszival is haverkodni, de olyan kis morcos volt meg féltékeny rám, hogy az ő rabszolgái engem simogattak, hogy jobban tettem, hogy nem alacsonyodtam le az ő ugatási stílusára.

Nehogy megfeledkezzem a kajákról. Egy isteni finom húslevesből megmaradt csirkebőr darabokat adtak nekem, boldogan ettem az összes falatot, meg a mellé kísérőként szolgáló apróbb zöldségeket. Majd a végén kísértem egy pár falat száraztáppal. Ez amolyan átlagos kaja, mindig kéznél van, fogyasztható. Tegnap például almát ettem, ma pedig a görögdinnye csodás ízét érezhettem a számban, máris hiányzik.

A nyaralásomat egy nem várt betegség kísérte. Igaz, már itthon is köhögtem és utána egy kis ökölnyi nyákos izét öklendeztem fel, ezt a Balatonra is magammal vittem. Ott termeltem tovább, mígnem az orvoshoz mentünk a szükséges oltások miatt és persze azért, hogy a doki megnézze, mi a fene is lehet velem. Valami torokgyulladásfélét kaptam el, és nem azért, mert hideg vizet ittam. Kaptam rá köptetőt, de semmit nem hatott. Visszaérkeztünk, és az elmúlt egy hetemet ismét köhögéssel töltöttem. Mivel Gazdiék dolgoznak reggeltől estig, így csak hajnalban és délután élvezhetem a törődésüket. 3 nappal ezelőtt annyira unatkoztam napközben, hogy egy széket és a hordozódobozomat rágtam szét, abból is apróbb kis műanyagokat. Mikor Gazdi hazaérkezett, gyorsan le is nyeltem azt a legutolsó darabot, méghozzá a szeme láttára. Próbált meghánytatni, de nem jött ki. Elvitt sétálni, én nem akartam, mert valahogy nem éreztem jól magam. Hazaért Gazdifater, vele is próbáltak meghánytatni, de csak pár apró darab jött ki. Egyébként ettől nem is lett volna olyan nagy bajom, de ami este következett, azt semelyik kutyának nem kívánom. Gyenge lettem, nem bírtam mászkálni, nyöszörögtem, nehezen kaptam levegőt, nem tudtam elmenni pisilni sem sehova, csak magam alá sikerült. Köhögtem, krákogtam, remegtem, fájt a létezés is. Gazdiék nem tudták elképzelni, mi lehet a baj velem. Írtak a doktoromnak, aki épp szabadságon van. Nézelődtek a neten, hogy itt hol lehet éjjel-nappali ügyelet, van-e másik orvos a közelünkben. Nem akartam enni, inni, még csak a Gazdiékra sem nézni. Azt hitték, hogy valami baj van az emésztőrendszeremmel a sok műanyag miatt. Aztán Gazdi a sok telefonálást követően találkozott a helyi dogsitter-rel, aki a saját állatorvosához vitt el minket, aki jól megnyomkodta a hasamat. És a fenekembe dugott egy lázmérőt. Kiderült, hogy a hasammal semmi gond nincs, de lázam volt. Gazdi elvitte az összes gyógyszeremet, az oltási könyvemet, hogy lássa a doki bácsi, hogy mikor volt a legutolsó oltás. Kaptam antibiotikumot, szurit és tablettát is, és azt az utasítást, hogy nem beszélgethetek a többi kutyával addig, amíg meg nem gyógyulok. Elvileg 5 nap az egész, de már a felén túl vagyok. Ez a doktor bá sokkal szimpatikusabb, mint a másik. Idősebb, tapasztaltabb és szeret futni is. Majd ha meggyógyulok és erősebb leszek és jobb lesz a kedvem, jól megkergetem, hogy játsszon velem. Szuper lesz !!! Dr. Perfetti! Ő az én megmentőm! Meg persze a Gazdiék. De hát nekik ez a dolguk. Hogy segítsenek, ha baj van, és én is segítem őket, ha olyan esetlennek és rossz kedvűnek látszanak. Egyébként a lábam jól van, bár terveinkben szerepel, hogy egy újabb röntgenre vigyenek el. Összegezve, kutyapajtások, rövid nyaralás volt, a betegség nem kellett volna, de már változtatni nem tudunk a dolgon. Mostantól a hízás és a sok játék következik. És persze a kaka és pisitermelés. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.