Arról, hogy az élet hogyan alakította azt, hogy a GazdiFaterrel közösen miként váltunk Furmint hűséges rabszolgáévá, már meséltem.

Ahonnan az „ős-furmintoskodás” ered, kaptam képeket egészen a kezdetektől! Ezért most az ördögfióka teljes átalakulási folyamatának apróbb részleteiről fogok mesélni. (megjegyzés: A folyamat jelenleg is tart!)

Egy kedves emberpár úgy döntött, szeretné, ha az életüket kiegészítené egy rengeteg vicces szóval leírható állat, s aki ismeri, annak csak elég a fajta megnevezése: bull terrier. Esetükben az eb Lola névre hallgat, jómagam is ismerem, megfelelően karbantartja ő is a szolgákat! Teljesen megértem, miért is tisztelik őt! Na…hogy is mondjam, a szolgák egy isteni sugallatra úgy döntöttek, Lola királynőnek muszáj továbbörökítenie az uralkodó hajlamait. Ez a természet rendje-módja szerint sikerült is, 5 csodás kölyök született, akik a tökéletes rabszolgáknak köszönhetően eléggé erősek lettek ahhoz, hogy akár szülői felügyelet nélkül fejlesszék a jövőben a rosszalkodási készségeiket!

Itt azonban el kell mondanom, hogy Furmint volt a – ha uralkodói szempontból nézzük- legélelmesebb! Ő ugyanis nem volt hajlandó a testvérekkel együtt enni, sőt mi több (!) aludni sem. Annyira szemfülesen alakította a dolgokat, hogy az egyik rabszolga kézből etette és a saját ágyában altatta! Ezt olyannyira megszokta, hogy mikor engem vett nevelésbe, sajnos nekem is hasonlóképp kellett tennem! Persze idővel az ellenállásom és nem-akarásom megszólalt, így – egyelőre- az evés témát átformáltuk, egy igazi uralkodó a büszkeségével játszana, ha nem tudna egyedül enni. (Az ágyban együtt alvásról leszoktatás még várat magára egy darabig, a betegségre tekintettel.)

Különlegességét az is jelzi, hogy fehér szőrét apró fekete pöttyök díszítik, a bal fül belső szélét fekete szőr rejti és a legszebb, legfigyelemfelkeltőbb –szintén fekete- rész egy igazi férfias területen található, a farkánál! Ennél bizalmasabb információkat nem oszthatok meg, rabszolgaszerződésem nem engedi, a képek majd beszélnek helyettem!

Tulajdonságairól is szeretnék mesélni, hiszen a képek alapján két vélemény alakulhat ki az emberekben, mint ahogyan a fajta hallatán is. Mint minden kölyökkutya, ő is nagyon aranyos, ám gazdiként elmondhatom, már bizonyos képeken láthatóak a későbbi jellemvonásai.

 Pl. ezzel a tekintettel később eléri, hogy azt gondoljuk, ő teljesen ártatlan és megérdemli, hogy mellénk feküdjön, ölbe vegyük, vagy ne adj’ isten, kapjon a mi kajánkból ( ezt én sosem engedem!) .

Itt az öntudatosság látható. Ezt akkor tapasztaljuk, ha halkan,de nagy iramban szedi a kis csülkeit a szájában valamivel, amit sikeresen elcsent valahonnan. (Többek közt ezért lett az egyik beceneve a ’Sonkás’…)

Ahogyan az étkezési szokásait már említettem, a későbbiekben ez kicsit finomodott, és kialakultak egyéb jellegzetességek is. Őfelsége kifejezetten jól tud meditálni az étel felett. Ha valamiért nem ízlik, nem csúszik annyira a kaja, esetleg újdonságot kap, rögtön le kell ülni és legalább 3 percet meditálni csöndben, míg megérkezik a döntés: „ez az étel érdemes arra, hogy megkóstoljam!” De a meditálásból gondolkodás lesz, ez pedig abból derül ki, hogy minden egyes falatnál tenni kell egy kört a konyhában. Ennek távolsága és ideje hangulatfüggő. Így van lehetőségem néha belelépni a lakás különböző területein egy-egy kajamaradékba, amit csak és kizárólag örömmel takaríthatok fel! A vizet alap, hogy tesztelni kell manccsal! A legjobb módja, ha eleinte lassan, majd később a sebességet növelve, módszeresen pancsoljuk ki a vizet a tálból, hogy aztán a maradékot a hosszúkás pofával nehézkesen kilefetyeljük. Ez egy életérzés lehet. Mármint neki! Nekem marad a felmosás.

A jutalomfalatokat csak a bolyhos szőnyegen lehet apró morzsákra szétrágva elfogyasztani, ahogyan az ajándékba kapott rágócsontot is! De hogy elég szilárd legyen az uralkodás, a biztonság kedvéért arra a bizonyos szőnyegre még egy párszor rá kell hányni, kakilni ( nem..pisi nem volt!ha tippeltek, tévedésbe estek!) és ezt olyan kellemes hajnali 4 órási időpontban, mikor a gazdialattvalók mélyen aludnának..de az túl egyhangú lenne, a hétköznapokat meg kell fűszerezni!

Aludni csak gazdiágyban, gazdit kitúrva, lábtól indulva egy kellemes gabonakört leírva az éj folyamán eljutva a gazdifejhez lehet! Horkolás és szellentés uralkodónak megengedett..De mikor az álomból felriadó GazdiFater kérdezi meg, hogy mi ez az irdatlan büdös???na igen, ezt csinálják utána! Kajatípus váltásakor, egyéb emésztési problémák esetén fordul elő az említett eset. Kellemetlen..mármint nekünk. De tűrünk! Mert ez nekünk jár! :)

És hogy a történet kerekedjen (ahogyan Furmint hasa az evés után), itt egy utolsó kép a rohamosztagról! Vajon most ki hol tart a rendteremtésben?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.