...úgy indult a mai is. Hangos ásítás, kellemes nyújtózás, egy-két köszöntő „jó reggelt Milánó” ugatás, örömugrándozás, és végül egy gyors pisi, majd egy tápanyagban gazdag végtermék. Éljen az egészség! Én nagyon büszke vagyok rá, mert ő legalább nem eszi meg a kakit, ellenben más kutyákkal!!! Sőt a parkban sem alacsonyodik le odáig, hogy bármit megkóstoljon!

A kép természetesen korábban készült, most tilos a sétáltatás! Egyébként a séta úgy általánosságban is, de mikor kiveszem a helyéről, hogy elvigyem a táljához és leteszem, azonnal elkezd rohangálni. Sajnos ezt nem tudom megakadályozni.

Lábfájdalomnak semmi jele, így egy nappal csökkent az elvileg gyógyulásra ítélt napok száma. Persze ez a látszat, ki tudja, mit rejt egy hatalmas fájdalomtűrő képességgel rendelkező bull terrier lába? Evés, ivás szintén megvolt, így gazdi megnyugodhat. Jó, akkor próbáljuk meg lenyugtatni a kutyát egy nyugodt éjszakai alvás után további pihenésre bíztatni. Esélytelen vagy mégsem? Végül siker!!!

Ma vendégeink érkeztek, méghozzá Furmint „nagynéni és nagybácsija”, jött az ajándék is magyarhonból, ami pár perc alatt a fogak martaléka lett és a gyomorban landolt a további produktum elkészítéséhez hozzájárulva. Furmint rég látott ismerősei, és mivel mindenféle repülő meg buszszagot meg kutyaszagot hoztak magukkal, a saját területének védelme érdekében vagy csak mert új embereknek vélte őket, rendületlen ugatást kellett művelni. Meg kell mutatni, hogy nem lehet csak úgy „ beleugatni” a házirendbe. Kisebb rászólások után ráhagytuk a dolgot, és egy idő után jóváhagyta a „betolakodókat”.Bár, azt gondolom, voltak olyan pillanatok, mikor nem tudta eldönteni, hogy mérges legyen, vagy játszópajtásként nézzen rájuk. Maradt a tisztelet.

Újdonságok: rágható cipők, táskák, laptop vezeték, öngyújtó, papucs, nadrágszár, zokni. Én csak ennyit láttam, a fejében nyilván ennél sokkal több rejtőzik.

Nagynéninek van egy hírhedt „bocimobilja”(egy igazi autóegyéniség), ami segített Furmintot átpozícionálni az ország egyik részéről a másikra. Nagynéni volt a második, aki látta Őfelségét és segített a névválasztásban is! J És Nagynéni az a szerencsés, akit Furmint nem tart rabszolgaságban, de mégis van lehetősége élvezni az uralkodó kegyeit (egy kis ujjharapdálás, bokacsipkedés, nyakba ugrálás, és mikor mi még..)

„ Olyan lenyűgöző vagyok, hogy azonnal öleb lettem! Így kell ezt csinálni! Hajrá ebek! Sőt, mi több! Hajrá bull terrierek!”

Aki egy kicsit is ismeri a bull terriereket, tudja, hogy rettentően szeretnek a középpontban lenni, és borzasztóan kéjencek. Mármint Furmint biztosan az! Nemcsak a közeli ismeretségben kényeztetteti magát, hanem a sétáltatás során egyszerűen csak odafordítja az oldalát a szemközti emberhez, és szinte már kéri, hogy simogassák. De ehhez nem kellenek szavak. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.