Eltelt a második hónap, amióta együtt éljük a - számunkra közös- május 10-től kezdődő hétköznapokat... Alapvető és szükséges változások történtek Furmint életében. Például megtanult egyedül enni és inni. Azt nem merem állítani, hogy mindezt normálisan teszi, mert a vizet a mancsával kikaparja a tálból, emiatt a úszik a padló a tál körül 1 méteres körben. A száraz kajáját (is!) végighordja a lakás különböző pontjáig, miközben rágcsálja..erről is próbálom leszoktatni. De a lényeg, hogy eszik rendesen. Ezért nőtt is 2 hónap alatt 4.5 kg-t. Mert a szülőknél anno csak kézből evett, mintha neki nem lett volna rá ideje a sok egyéb teendő mellett, ezért rá is kellett erőltetni. Az elején nem értettem, miért nem akar enni normálisan, mint a többi kutya, de aztán megkaptam az infót, hogy a kézből evést ismeri. Megkóstolta azóta az uborkát, cukkinit, sárgadinnyét, sajtot, kolbászt, virslit, szamócát, tésztát, rizst, joghurtot. Természetesen ízlett neki mindegyik.

Megszokta a helyét, megtanítottam neki, hol is lehetne és kellene aludni úgy egyébként mindig, mert a gazdi ágyában nem szabadna feküdnie és aludnia..ugyanis olyan mozgolódós, kitúr a saját helyemről, de amúgy sem egészséges, ha kutyával alszunk. Tanulja a vezényszavakat, de főként a hívószóval és a nevével vannak gondok, pont a 2 legfontosabbal. Makacs, mint egy öszvér, és emiatt van, hogy nem csinálja meg, amit kérünk vagy parancsolunk. Ahogyan a tapasztaltabbaktól hallottam, ezt a tulajdonságát később sem vetkőzi le magáról. Ezt az egészet még tetézi az is, hogy nem akar rendesen sétálni. Hiába olvasok én ezer könyvet, ha nem akar kajacsalogatással, orr előtt játék elhúzással, hívással, netán lökdöséssel jönni...mert ugye ezeket már mind kipróbáltam. Megtapasztaltam viszont, hogy a zajoktól nagyon sokszor fél, leblokkol, ha valami történik. Ha túlságosan húzom a pórázt - mert máshogy már nem megy, mert vártam 5 percet az utcán és nem indult a kutya - befeszíti magát, képes leülni vagy lefeküdni a földre..s végül ami működni szokott, fejet fel, egyenes hát, csöndben vagyok, megrántom egy kicsit a pórázát, és hangosan egyszer kimondom, hogy gyere!!! Ekkor észbe kap, és csodamód elindul..Ezt mindennap legalább egyszer eljátsszuk. Kora reggel és késő este, mikor kevesen vannak az utcán és viszonylag csöndesebb a környezet, sokkal lelkesebben indul sétálni. 

Szobatisztasággal jól állunk, még használjuk a földre tehető nedvszívó kutyapelenkát, de már csak pisilésre. A többit az utcán vagy a parkban intézi el.Ezt azért részleteztem,mert én vagyok az a normális gazdi, aki nem hagyja a kutyaszart a földön, hogy nyugodtan belelépjen a figyelmetlen járókelő, hogy az utca majd aztán bűzölögjön a terméktől...Gratulálok annak, aki tényleg ennyire nem ismeri a higiéniát..Ha belegondolunk, az utcai cipővel minimum az előszobáig bemegyünk a lakásba, onnantól a bacik is bent vannak. Sokan pedig az egész lakást nyugodtan, gond nélkül végigjárják a cipőjükkel. Éljen a boldog tudatlanság.Már pedig kémiai vizsgálatot nem végzünk, mielőtt levesszük a cipőnket, hogy megtudjuk, a kutyaszarban vajon volt-e a normálistól eltérő káros baci/ vírus/ egyéb..

A lakás kicsit átalakult, cipők szigorúan a szekrényben vannak, vezetékek védelem alatt, ruhák és szőnyegek elrakva, rágható dolgok magasabbra helyezve. Újabb játékokat kapott, de sorra végzi ki azokat...Jön a foga, muszáj mindent megrágnia...Vagyis ezt csak ő gondolja így, mi pedig ezzel tudatosultunk és próbáljuk megóvni a dolgainkat az amortizációtól. Nagyon nehéz sokszor, hogy a legrosszabb tevékenységeinek eredményét meglátva nyugodt maradjak. De a kiabálás tényleg nem segít.

Anno görényeim voltak, de velük nem volt ennyi tennivaló. Ahhoz képest, hogy attól tartottam, nem fogom bírni erővel, hogy megszokjam a hajnali kelést, a szar időben mászkálást, hogy nyugodt maradjak, mikor idióta a kutya vagy mikor rosszat csinál, azt gondolom, egész sikeres a teljesítményem eddig.

A baráti körben pedig változás, hogy az előítéleteik teljesen eltűntek, megismerték Furmintot, és már az sem zavarja őket, hogy nem a legszebb kutyák közé tartozik. Ugyanis kedves, nyitott, közvetlen és játékos.  Ugye később is ilyen lesz? Rajtam múlik...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.